Trefort Ágoston miniszter 1882. május 8-án kelt rendeletét követően az Ipariskola felállításáról először 1882. május 16-án tárgyaltak a veszprémi ipartársulatok elnökei a Polgármesteri Hivatalban.
A város képviselőtestülete 1882. december 11-i közgyűlésén 73. szám alatt elhatározta az Ipariskolának Veszprémben történő felállítását, egyúttal ipartanodai bizottságot választottak.
Kovács Imre polgármester, dr. Fehérváry József, Lévai Imre, Pápay Viktor, Bukovics Sámuel, Szép Lipót, Szilágyi Mihály és Katona Sándor tagok részvételével. Az Ipartanodai Bizottság 1883. év során szinte hetente ülésezett, ahol számtalan . a létesítéssel kapcsolatos . döntést hozott.
Leglényegesebb a helyszín megtalálása. 1883. februárjában vetődött fel először, hogy a régi Városháza (tűzoltó őrtanya) emeletét használnák fel erre a célra.
A Városháza rendbehozatalát Kürt Károly építőmester 534 forintért, a berendezés javítását Popladek József 361,18 forintért végezte el.
1883. augusztus 19-én megválasztották az ipartanoda tanító testületét.
Miután az igazgatóságot Pápay Viktor gimnáziumi rajztanár nem fogadta el, egyhangúan Meszes Polykárp ferencrendi áldozó pap és római katolikus elemi tanítót, valamint rajztanításra Pápay Viktor, a többi tantárgyra Meszes Polykárp, Nagy Lajos és Tisza Kálmán tanító urakat választották meg.
A meghirdetett beiratkozáson szeptember 8, 9 és 16-án összesen 208 iparos-tanonc iratkozott be.
A tanévnyitót szeptember 30-án du. 2 órakor ünnepélyes keretek között tartották meg. Miután sok volt a beiratkozottak száma, kialakítottak egy előkészítő osztályt is.
A tantárgyak:
Az előkészítő osztályban olvasást és számtant oktattak.
1884-től kötelező a heti 1 hittanóra is.
1884. január 15-től iskolánkban tanított a hírneves tornatanár Szeiberling Mátyás, mint tanító.
Az ipariskola fenntartása akkor is nagy gondot okozott a városnak.
Anyagi gondokkal folyamatosan küzdött az ipariskola olvasható, a korabeli feljegyzésekben. Ennek következménye a szegényes felszerelés.
1880-as évek működő ipartestületei:
Az akkori tanítás színvonala, eredményessége elég lehangoló képet mutatott, hiszen volt olyan tanonc, aki írni-olvasni sem tudott. A tanoncok rendszertelenül jártak iskolába.
Az első szakmai vizsgáztatás 1886 októberében történt.
1889 májusában rendezték az első tanonc iparkiállítást.
Az 1895-96. tanévben már 321 tanulója volt az iskolának.
1900-tól fölmerült a lehetősége, (és a szükségessége is), hogy az iskola átköltözzék a polgári iskola épületébe.
A kérelmet Berzeviczy miniszter úr elutasította 1904-ben.
1902-től Meszes Polykárpot Gróff József váltotta az igazgatói poszton. Vezetésével némileg javult az iskola felszereltsége, és a tanulók iskolába járása. Ezzel viszont elkerülhetetlenné vált az iskola bővítése.
Hosszas előkészületek után 1909-ben kijelölték az új épület helyét a Városháza mellett. Megbízták a tervezőt, majd kiválasztották a kivitelezőt. Az építés 1910 végén kezdődött és 1912 augusztusában fejeződött be.. Ezzel hosszú időre megoldódott az iskola tanulóinak elhelyezése, hiszen 1969-ig iskolánk ott működött.
Felavatása Veszprémben nagy társadalmi eseménynek számított, megjelentek a megye és a város prominens képviselői.
Két nyugodt év után az első világháború jelentős tanulói létszámcsökkenést hozott. A segédek és a korosabb tanoncok bevonultak, így a műhelyekben a fiatal tanoncok dolgoztak, iskolába rendszertelenül jártak.
A háború után megszűnt a vasárnapi és az esti tanítás, mely az iparosok között nagy felháborodást váltott ki.
1925-ben közös igazgatással az iskola veszprémi fiú- és leány Iparostanonc iskola névvel működött.
Ettől az évtől kezdve ismételten megszervezték a tanoncmunka kiállítást, mely hagyomány még ma is él. 1929-ben területi rajzkiállítást rendeztek, ahol 15 tanonciskola 1459 rajzzal vett részt.
A kitűnő munkát végzett Gróff József 25 év szolgálat után nyugdíjba vonul, utóda Jósa Ernő lett.
A konszolidált körülmények lehetővé tették továbbképző tanfolyamok szervezését, beindult a kulturális munka is.
Óriási eseményként értékelhető, hogy 1939. szeptember 27-én a .Szent Jobbot. az iskolában helyezték el, ezért a tanítás október 10-ig szünetelt. Ekkor már Horváth Gyula volt az igazgató, aki 1938-1949 májusáig vezette az iskolát.
A háború első éveiben még zökkenőmentesen zajlott a tanítás az iskolában, a tanulók létszáma kismértékben emelkedett (305 fő).
1942-43. tanévben iktatták be az első főhívatású tanerőt, akin kívül további 8 óraadó működtette az iskolát. 1944 március 01-én az iskolát bezárták, katonai laktanya, majd később kórház működött benne.
Az iskolába járó inasokat, illetve tanoncokat a munkáltatók tanulószerződés keretében foglalkoztatták. A szerződés tartalmazta a tanoncra és a mesterre vonatkozó adatokat, mindkét fél kötelességeit. Később már megjelent az alkalmasságot bizonyító orvosi aláírás is. A tanulószerződés időtartama . a kimutatások szerint . igen eltérő volt, hiszen egytől . öt évig is terjedhetett.
A tanulók felszabadítása (vizsgáztatása) 1949-ig az ipartestületek hatáskörébe tartozott. Minden esetben megkövetelték a vizsgaremek készítését, melyet a tanonc a mester műhelyében köteles elkészíteni.
A háború után nehezen indult a tanítás, az iskolaépület súlyos károkat szenvedett, a felszerelések döntő többsége tönkrement.
1945 májusában 42 tanulója volt az iskolának, majd fokozatosan nőtt, az államosítás idejére (1948. augusztus 16.) 266 tanulónk volt. Horváth Gyulát leváltották, utóda Loós János lett.
Az iskola neve: Állami Általános irányú Iparos Tanonciskola lett. Ebben az időszakban a hatalom elvárta az iskoláktól, hogy politikai tevékenységet folytassanak.
Lényegesen erősödött a versenyszellem, munkában, politikai mozgalomban, kultúrában egyaránt. Előtérbe került a nevelés.
A munkaerő igény gyors kielégítése érdekében jelentősen lecsökkentették a tanulóidőt 1, 1,5, illetve 2 évre.
Fokozatosan nőtt a gyáriparban foglalkoztatott tanulók száma, míg az iparosoknál levő tanulóké rohamosan csökkent.
Olyan cégneveket találunk a foglalkoztatók között, akik hosszú ideig fémjelezték Veszprém iparát; Magasépítő MV (későbbi VÁÉV) Tatarozó (későbbi TANÉP) Á.M.G. Állami Garázs (Lang garázs) ÁVESZ (ÉDÁSZ) Fémfeldolgozó (Bakony Művek).
Az 1950-es évek elején az iskola tanulótoborzókat tartott az igények kielégítése érdekében.
Ekkor már Pallay Géza az igazgató, aki 1952-1979-ig vezette iskolánkat.
Az iskola szervezeti irányítása a Munkaerőtartalékok Hivatalához kerül (MTH). A tanulókat egyenruhával látták el, jelképes összegért kapták az étkezést és a tankönyveket.
Felterjesztés alapján iskolánk 1955. február 06-tól viseli a Táncsics Mihály nevet.
A megyében iskolánknak kellett megszervezni az iparosoknál levő tanulók képzését (Keszthely, Pápa, Sümeg, Tapolca, Balatonfüred).
A forradalom idején iskolánk ágyútalálatot kapott, sok könyv és más szemléltetőeszköz megsérült.
A tanárok és diákok összefogása következtében a sérüléseket két hét alatt kijavították, így a tanítás tovább folytatódott.
Az irányítás a Munkaügyi Minisztériumhoz került, ahol a képzés fejlesztését rendkívül fontosnak tartották, ismét változott a képzési idő és az óratervek is.
Az iskola létszáma 677 főre gyarapodott, a fiókiskolákkal együtt 1273 fő.
A létszámbővülés ismét felvetette a bővítés szükségességét. 1960-61 között a Jutasi úton (mai helyén) épült meg az ún. építős iskola 4 tanteremmel és egy 100 fős kollégiummal. A kollégiumban addig soha nem tapasztalt lehetősége nyílt a kulturális és sportmunkára.
A tanárok ingáztak az Óvári Ferenc úti törzsiskola és a Jutasi úti iskola között. A gyakorlati oktatás feltételei a vállalati tanműhelyek kiépülésével gyorsan javultak.
A hatvanas években a tanuló és a pedagóguslétszám is dinamikusan nőtt, így ismét kinőttük az iskolaépületeket A MüM hozzájárulásával 1966-68 között a Jutasi úti épületre emeletet és egy kisméretű (egyöltözős) tornatermet építhettünk.
1968-ban az Óvári utcai épületünket elcseréltük az Ének-Zenei Általános Iskola Eötvös utcai épületével, így a két iskola közötti távolság 100 m-re csökkent.
Az 1969. évi VI. törvény további fejlődési lehetőségeket tett lehetővé, így nagyon gyorsan . megint . kinőttük az épületeinket. 1974-75-ben az Eötvös utcai épületünkre emeletet, mellé kollégiumot építettünk. A régi kollégium szintjét 3 hét alatt alakítottuk ki tantermekké.
Az 1970-es évek egészen az 1980-as évek közepéig kedveztek a pedagógiai innovációnak. Számos kísérletben vettünk részt, beindítottuk az un. emeltszintű szakmunkásképzést, ahol a tanulók elméleti óraszáma és a tananyag tartalma jelentősen megnőtt.
1971-től igazgatónk Sörös Géza lett, aki 1990-ig vezette az iskolát. Sörös Géza 1990-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt, az új igazgató Dr. Borsi Lőrinc lett, aki 2006-os nyugdíjazásáig vezette iskolánkat.
Kapcsolatrendszerünket a képző vállalatok mellett kiterjesztettük a közművelődési intézményekre, társadalmi és politikai szervezetekre.
A tanulók részt vettek városunk, illetve lakhelyük szépítésében, csinosításában.
A nyitottság növelte az iskola presztízsét a városban és a megyében.
Az iskolában folyó munka színvonalát jellemzi, hogy több megyei és országos tanulmányi versenyt rendezhettünk.
1982 szeptemberére felépült városunkban egy új szakképző iskola, ahová az iskola közösségéből közel 400 tanuló és 27 pedagógus került át.
A létszámában megfogyatkozott iskola újra értékelte tevékenységét és engedve a társadalmi igényeknek 1986-ban beindította az építőipari szakközépiskolai képzést, melyet 1992-ben követett a faipari, 1994-ben a villamosipari, majd 1998-ban a ruhaipari szakközépiskola.
A szakközépiskolai osztályok megjelenése az iskola falai között jelentős minőségi változást hoztak. A pedagógusok nagy lelkesedéssel láttak az új feladatok megoldásához. Ennek eredményeképpen a testület döntő része újabb képesítéseket szerzett, továbbképzéseken vett részt. Jelentősen nőtt az egyetemet, főiskolát végzettek aránya.
Beindult a nyelvi és az informatikai oktatás, melyek új távlatokat nyitottak a tanulók és a pedagógusok előtt. Bekapcsolódtunk a .világbanki. programba. Pedagógusaink és tanulóink több európai országban szerezhettek tapasztalatokat.
A tárgyi feltételek javításának döntő eleme volt, hogy iskolánkhoz került a VÁÉV tanműhelyi komplexuma. Ezzel lehetővé vált, hogy a 90-es évek elején sorra megszűnő vállalati tanműhelyekből a tanulók nem az utcára, hanem az iskolai képzőhelyre kerültek.
A tanműhelyünk fejlesztése azóta is folyamatos, ma az országban a legjobban és legkorszerűbben felszereltek közé tartozik. Szorgalmas és áldozatkész kollegák segítségével az összes létező pályázaton indulunk, melyeken jó eredményeket értünk el. Komoly fejlesztési forrásunk a munkáltatók által adott Szakképzési Alap, melyért köszönettel tartozunk.
Fejlesztő tevékenységünk kiterjed az iskolában folyó elméleti oktatás feltételeinek javítására. Multimédiás eszközöket szereztünk be, minden területen használjuk a számítógépeket. Jelentős beruházással médiatárat és műtermet alakítottunk ki a Műemléki Szakképzés számára.
Tanulóink szívesen vesznek részt Veszprém és Veszprém megye településeinek felmérésében, épületek feltárásában, helyreállításában (Vár u.7. Heiszler kápolna, Várkút, rendőrlakás, civil szervezetek közösségi létesítményei stb.)
E munkának igen szép bizonyítéka a 2003-ban átadásra került tornacsarnok. A gondolat már 1991-92-ben megfogalmazódott, de akkor több körülmény miatt nem tudtuk megvalósítani.
Később kiépítettük az új szabadtéri pályánkat, bővítettük az öltözőket és új erősítőtermet építettünk.
Így ismét felmerült, hogy a régi pályára építsünk egy új . iskolai rendezvények megtartására is alkalmas tornacsarnokot.
Városunk felkarolta ötletünket, így megkezdhettük a beruházás előkészítését. Hosszas vizsgálódás után kiválasztottuk az alkalmazandó acélszerkezetet, melyet egyenesen Svédországból hoztak (LLENTAB). Tisztáztuk a funkciókat, a műszaki paramétereket, majd építész kollegánk (Tölgyesi Ákos) elkészítette az engedélyezési tervet.
A helyszínt és az anyagi lehetőségeinket is figyelembe véve a választott méret 18x36 = 648 m2. Az új terem egy nyaktaggal csatlakozik a régihez, mely megoldás segítségével lelátót is építhettünk.
Terveztünk a tornateremhez fodrász tanműhelyt, orvosi rendelőt, öltözőt, kazánházat és mellékhelyiségeket. A tervek jóváhagyása után nagy elánnal kezdtünk dolgozni. Az acélszerkezet felállításán, a sugárzó gázfűtés szerelésén és a műanyag ablakok készítésén kívül valamennyi munkát az iskola tanulói és pedagógusai végezték. Szakközépiskolások bontottak és alapoztak, szakmunkástanulók zsaluztak, betonoztak, falaztak, vakoltak, festettek, beltéri ajtókat készítettek, burkoltak, villanyt, vizet, fűtést, csatornát szereltek. A munkába időnként becsatlakoztak a felnőtt szakmai tanfolyamok hallgatói is. Mindnyájan úgy dolgoztak, mintha sajátjukat készítenék.
A 2003-2004. tanévben:
A 2004-2005. tanévben:
A 2005-2006. tanévben:
Dr. Borsi Lőrinc nyugdíjazása után, 2006 augusztusától Körmendi István kapott igazgatói megbízást a Táncsics Mihály Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium vezetésére, aki ezt megelőzően 15 évig általános igazgatóhelyettes volt.
A ciklus kezdetén új munkamódszert vezettünk be. A konkrét feladatok megbeszélésére .munkaértekezletet. tartunk, melynek ideje mindig hétfő délután van, és az adott témákban érintett kollégák vesznek részt.
Egy másik közös munkát segítő újítás a .belső honlap. (intranet) kialakítása, ahol a napi ügymenettel kapcsolatos információkhoz lehet hozzájutni a kollégáknak, akár otthon is. (Pl. helyettesítés, megbeszélés, határidős feladatok stb.)
A 2006-tól 2011-ig tartó ciklus alatt az alábbiak szerint változott az élet a Táncsicsban.
A szakközépiskolában a változást a kényszer szülte. A gyereklétszám folyamatos csökkenésének eredményeként a ruhaipari szak létszáma apadt a legjobban, míg az elektronika és a faipar is egyre kisebb létszámmal kerül beiskolázásra.
Így adódott a ruhaipari szak megszüntetése (2008), és a továbbiakban a faipari és az elektronikai csoport ad ki egy osztályt.
A külső igényeknek megfelelően viszont vállaltuk a rendészeti szakközépiskola indítását (2011).
A szakképzés 2006-ban meglehetősen elaprózott volt az iskolában. Ekkor már élt az a rendelet, miszerint 10 fő alatt csak minisztériumi engedéllyel lehet csoportot indítani.
Így keresettség hiányában számos szakma képzését be kellett fejezni:
A fentiekből a nőiruha-készítő szakma volt az egyedüli, ahol nem volt munkaerő-piaci igény sem.
Időszakosan szüneteltetni kellett a képzést a villanyszerelő szakmában (2007, 2008.), pedig keresett szakma, és jelenleg is hol a festő, hol a kőműves képzést tudjuk elindítani (vagy az egyiket, vagy a másikat) érdeklődés hiányában.
A szakiskolában a további változásokat a központi szabályozás vezérelte.
Első lépésként a modulrendszerű oktatást kellett bevezetni. Annak minden előkészítetlensége és nehézsége ellenére megoldottuk a feladatot.
Majd ezt követte az .előrehozott. szakképzés lehetőségének megadása jogszabályi szinten. Ezzel azonnal éltünk is, mivel az adott helyzetben nincs jobb megoldás.
Ezzel egyidőben a 3 éves képzési idejű szakmákat ismét 2 évesre rövidítették, aminek bevezetése kötelező érvényű. (Egy szakma kivételével mind 3 éves képzési idejű volt).
A jogszabályi háttér folyamatos változásának köszönhetően, szinte évről-évre átalakul a szakképzés rendszere. A 2005/2006. tanévtől beindult . a 9-10. szakiskolai évfolyamra épülő . 3 éves szakmai képzés.
A szakiskola 9-10. évfolyamán 2-2 osztályban párhuzamosan futott a TIOK kompetencia-fejlesztési program (2005-2010.) és a Szakképzési Fejlesztési Program, SZFP II. (2006-2009.).
Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) 2006. évi megújítása következtében alapvetően megváltozott a szakképesítések szerkezete, tartalma, OKJ száma . néha még a szakma elnevezése is. Új szakmai és vizsgakövetelmények jelentek meg, amelyek ismeretében a képzést végző intézményeknek (iskoláknak, gyakorlati munkáltatóknak) új képzési és vizsgáztatási szisztémát kellett megismerni, valamint új képzési programokat kellett kidolgozni, s mind szakmai, mind pedig szabályozási szempontból új feltételrendszernek kell megfelelniük.
A 2007-2008. tanévben kísérleti jelleggel, a vízvezeték-szerelő szakmában elindítottuk a moduláris képzést.
Az átalakuló szakképzés fő jellemzője a kompetenciaalapú, moduláris képzés megvalósítása, ami gyakorlatiasabb tudás kialakítását és az egyszer már megtanult ismeretek későbbi beszámíthatóságát célozza. Természetesen egy ilyen horderejű átalakítás nem megy egyik napról a másikra. Gyakorlatilag 2006-2008. között zajlott a felkészülés, a szigorú állami szabályozás, az új szakmai és vizsgakövetelmények előírásainak megismerése, és ezek ismeretében a helyi képzési programok kialakítása, megírása, és folyamatosan zajlik az új feltételrendszerhez való alkalmazkodás.
Törvényi előírás szerint az intézményünkben oktatott valamennyi szakmát 2008/2009. tanévtől már az új típusú képzési formában, modulrendszerben kezdtük el oktatni.
2009-től bekapcsolódtunk a Pannon TISZK munkájába, mint a TISZK tagja. A 2009/2010. tanév folyamán dömpingszerűen jelentkezett a kapcsolódó munka, a TISZK TIOP és TÁMOP pályázata nyomán. A folyamatos adatszolgáltatás, bizottsági munka, továbbképzések, konferenciák, megbeszélések komoly humánerőforrást kötöttek le.
A 2010/2011. tanévben . a kezdeti bizonytalanságok ellenére . sikeresen elindítottuk az újra 3 éves, előrehozott, új típusú szakképzést, 5 szakmában. Az új képzési forma nyomán a korábbi 9-10. szakiskolai évfolyamok átlényegültek, lehetővé téve a tanulók számára a szakképzés 2 évvel korábbi befejezését, már 17 évesen.
Ugyancsak a 2010/2011. tanévtől a 9-10. szakiskola évfolyamra épülő szakképző évfolyamok száma újra kettő lett.
2010. február 1-től öt kiemelten támogatott hiányszakmánkban tanulmányi ösztöndíj került bevezetésre, amely valóban ösztönzőleg hat a tanulók magatartása és szorgalma vonatkozásában.
2012. január 1-jén életbe lépett az új szakképzési törvény.
A 2006/2007. tanévben
A 2007/2008. tanévben
A 2008/2009. tanévben
A 2009/2010. tanévben
A 2010/2011. tanévben
Veszprém, 2011.09.01.